Ez nem a mosoly országa - elsőként ez az egyszerű, rövid megállapítás jut eszébe az idegennek, aki Magyarországra látogat, és lépten-nyomon szomorú, elcsigázott, lehangolt emberekkel találkozik. Az első impresszió után sokan el is könyvelik a magyarokat pesszimista, szomorú, kedveszegett népnek. Pedig a mosoly ingyen van, és mindenkinek jól áll, főként ha nemcsak mimika, nem csupán a szánk húzódik mosolyra, hanem a szívünk és lelkünk is megtelik jó érzéssel.

A szeretet himnusza
(1 Kor 13,1 – 14,1)
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengo cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gogösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres - mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát.

Egy ősi indiai tanmese beszámol egy királyról, aki nagyon szerette a művészeteket, s pártolta is mindegyiket képességei szerint.

Udvari szobrásza egy nap faragott egy csodálatos kőelefántot, amelynek csodájára járt az egész birodalom. Eltátotta száját a király is a nagy csodálkozásban, s olthatatlan vágya támadt arra, hogy ő is megtanulja a kőfaragás gyönyörű mesterségét. Megkérte udvari szobrászát, hogy tanítsa meg a kőfaragásra, de főleg arra, hogyan kell ilyen szépséges elefántot faragni.

Egy életre szóló lecke

Volt egyszer egy csoport béka...
... akik versenyezni akartak.
Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.
Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny...
De...
A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
"Ó, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!"
Vagy:
"Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!"
A békák kezdtek lemaradozni...

Szeretnénk boldogan élni az életünket. Ez az alapvető kívánságunk, ami olyan egyszerűnek tűnik, a valóság mégis az, hogy magányosnak vagy elhagyatottnak érezzük magunkat, konfliktusaink vannak a magán vagy a közösségi életünk területén, esetleg a munkákat vagy a munkahelyünket illetően, vannak nehéz kapcsolataink, előfordulhat, hogy gyengül az egészségünk, röviden: nem vagyunk boldogok, csak pillanatokig, de legalább is nem úgy élünk, ahogy szeretnénk.

A hit szerint Salamon pecsétje (melynek ábráját két egymásba forduló háromszög alkotja) mindenkinek szerencsét hoz. Amikor érdekellentétek kereszttüzébe kerülünk, amikor választani kell a munka, a család, a függetlenség és a kötöttség, a kockázat és a biztonság vagy a jól bevált dolog és az izgalmas újdonság között, a salamonpecsét segít felismerni a helyes megoldást. Ezt a jelet több vallás is magáénak tartja, valójában már jóval Salamon előtt is létezett, de állítólag ő is e jel segítségével uralkodott a szellemeken, embereken, állatokon.