"Az ember úgy tud majd az isteni világokba fölemelkedni, ha van két szárnya: az egyik a szeretet, a másik a bölcsesség. Ez a Földfejlődés és minden emberi inkarnáció célja, amely csak akkor tud tökéletesen megvalósulni, ha az ember kiépít egy élő, eleven, valóságos, torzításmentes kapcsolatot a szellemi világgal."

A boldogságot leírni nagyon nehéz, de talán közelíteni megkísérelhetjük. A boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alap pillére hogy félelem nélkül éljünk. Engedjük el a ragaszkodásainkat, fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat s magunkat is.

Engedjük el a múltat és a jövőt, a jelen pillanatát éljük meg teljes valóságában. Ha megértjük boldogtalanságunkat - az el fog, tűnni - ami keletkezik az a boldogság állapota.

Az a bizonyos 1%

A legtöbb menhely és állatotthon kisebb adományoktól eltekintve kizárólag abból kell, hogy fenntartsa magát,  hogy a támogatók adójuk 1%-át felajánlják a menhely működtetésére.

Bármilyen hihetetlen, még mindig csak az adózók fele nyilatkozik adója 1%-ról. Ez azért is furcsa, mert az adózónak nem kerül ez a támogatási lehetőség semmibe sem - hiszen ezt az összeget amúgy is befizeti az államkasszába -, annak a szervezetnek, amelyiket viszont ezzel támogathatna, annak gyakran a működéshez szükséges alapvető feltételeket biztosíthatná.

 
 
       A Boldogság  Barátságossá tesz,

       a  megpróbáltatások  erőssé,
       szomorúság  emberségessé,
       a kudarc alázatossá.
      És a  REMÉNY , ami  előbbre visz !

Az állattartás komoly, felelőségteljes feladat. Az ünneppel természetesen a nyuszik kerülnek az érdeklődés középpontjába. Ám mindenki - a tapsifülesek és az emberek - számára szerencsésebb, ha otthonába csak az fogad nyuszit, aki hosszú éveken át gondoskodni tud róla, vállalva a tartással járó feladatokat, kellemetlenségeket, nehézségeket és kiadásokat.Aki ezt nem tudja megtenni, jobb, ha csak plüs formában visz haza tapsit, vagy másoknál, például ismerős tenyésztőnél, állatkertben ismerkedik velük!

Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép.
Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.

Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt.
A rákövetkezõ napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey.
Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse.
Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

Kedves Isten!

Ez nem a mosoly országa - elsőként ez az egyszerű, rövid megállapítás jut eszébe az idegennek, aki Magyarországra látogat, és lépten-nyomon szomorú, elcsigázott, lehangolt emberekkel találkozik. Az első impresszió után sokan el is könyvelik a magyarokat pesszimista, szomorú, kedveszegett népnek. Pedig a mosoly ingyen van, és mindenkinek jól áll, főként ha nemcsak mimika, nem csupán a szánk húzódik mosolyra, hanem a szívünk és lelkünk is megtelik jó érzéssel.

A legtöbb kutyatulajdonos határozottan állítja, hogy kutyája valóságos zseni, a gazdi szinte minden szavát érti. Nem biztos, hogy ez minden kutyára igaz, az viszont tény, hogy az amerikai Chaser több mint ezer szót képes volt megtanulni, és ezekre hibátlanul visszaemlékezni.

Chaser, a híres border collie

                 A Wofford Egyetem kutatói nemrégiben arról számoltak be a Behaviour Processes nevű tudományos szaklapban, hogy egy border collie képes volt megérteni ezernél is több tárgy nevét, mi több meg tudta különböztetni az apportírozásukra kiadott utasításoktól.

A szeretet himnusza
(1 Kor 13,1 – 14,1)
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengo cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gogösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.

A Magyar Nemzeti Parkok Hetét az ökoturizmus és a természetvédelem jegyében immár ötödik alkalommal rendezik meg, házigazdája az idén a Duna-Dráva Nemzeti Park.

A szakmai közönséget június 17-én, pénteken várják a Pécsett megrendezésre kerülő ökoturisztikai és természetvédelmi konferenciára. A nagyközönségnek is számtalan programlehetőség kínálkozik június 18-án, majd a folytatásban június 20–26. között.

Június 18-án, szombaton a pécsi Barbakán téren kerül sor a hagyományos „zöld forgatagra”, ahol a nemzeti parkok bemutatkozásával egyidejűleg ételkóstolás, kézműves foglalkozások, előadások, játékos természetismereti vetélkedők kerülnek sorra.

Valahol egy iskolában volt egy tanító, akit a gyermekek nem kedveltek. Azt hitték róla, hogy Rideg és kemény természetű, s Amikor csak tehették, igyekeztek bosszúságot szerezni neki. S ha egy gyerekcsapat erre törekszik, bizony sok keserűséget tud okozni. A mi tanítónknak is bőven volt része mindabban, ami jó tanító szívének fájhat.

Nos, egy napon az iskola játszóterén az egyik fiú súlyosan megsebesült. Néhányan futottak a tanítóért, ő minden dolgát félretéve sietett a sebesülthöz, s azonnal orvosért küldött.

Egy ősi indiai tanmese beszámol egy királyról, aki nagyon szerette a művészeteket, s pártolta is mindegyiket képességei szerint.

Udvari szobrásza egy nap faragott egy csodálatos kőelefántot, amelynek csodájára járt az egész birodalom. Eltátotta száját a király is a nagy csodálkozásban, s olthatatlan vágya támadt arra, hogy ő is megtanulja a kőfaragás gyönyörű mesterségét. Megkérte udvari szobrászát, hogy tanítsa meg a kőfaragásra, de főleg arra, hogyan kell ilyen szépséges elefántot faragni.

Egy életre szóló lecke

Volt egyszer egy csoport béka...
... akik versenyezni akartak.
Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.
Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny...
De...
A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
"Ó, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!"
Vagy:
"Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!"
A békák kezdtek lemaradozni...

Egyszer egy vagyonos apa úgy döntött, elviszi vidékre, egy szegény kis tanyára üdülni 7 éves kisfiát , hogy a gyerek értékelje és megbecsülje a saját helyzetét. Azért, hogy megmutassa neki,  mennyire nagyszerű is az ő életük, s hogy a világban másghogyan is élnek, milyen szegény emberek is vannak. Így a kicsi megtapasztalhatja a dolgok értékét, és felfogja azt, mennyire  szerencsés családban él.
  Amikor a vidéki út végén már hazafelé tartottak, az apa megkérdezte fiát.