A boldogságot leírni nagyon nehéz, de talán közelíteni megkísérelhetjük. A boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alap pillére hogy félelem nélkül éljünk. Engedjük el a ragaszkodásainkat, fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat s magunkat is.

Engedjük el a múltat és a jövőt, a jelen pillanatát éljük meg teljes valóságában. Ha megértjük boldogtalanságunkat - az el fog, tűnni - ami keletkezik az a boldogság állapota.

 
 
       A Boldogság  Barátságossá tesz,

       a  megpróbáltatások  erőssé,
       szomorúság  emberségessé,
       a kudarc alázatossá.
      És a  REMÉNY , ami  előbbre visz !

Egy ősi indiai tanmese beszámol egy királyról, aki nagyon szerette a művészeteket, s pártolta is mindegyiket képességei szerint.

Udvari szobrásza egy nap faragott egy csodálatos kőelefántot, amelynek csodájára járt az egész birodalom. Eltátotta száját a király is a nagy csodálkozásban, s olthatatlan vágya támadt arra, hogy ő is megtanulja a kőfaragás gyönyörű mesterségét. Megkérte udvari szobrászát, hogy tanítsa meg a kőfaragásra, de főleg arra, hogyan kell ilyen szépséges elefántot faragni.

Egy életre szóló lecke

Volt egyszer egy csoport béka...
... akik versenyezni akartak.
Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.
Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny...
De...
A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
"Ó, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!"
Vagy:
"Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!"
A békák kezdtek lemaradozni...

Egyszer egy vagyonos apa úgy döntött, elviszi vidékre, egy szegény kis tanyára üdülni 7 éves kisfiát , hogy a gyerek értékelje és megbecsülje a saját helyzetét. Azért, hogy megmutassa neki,  mennyire nagyszerű is az ő életük, s hogy a világban másghogyan is élnek, milyen szegény emberek is vannak. Így a kicsi megtapasztalhatja a dolgok értékét, és felfogja azt, mennyire  szerencsés családban él.
  Amikor a vidéki út végén már hazafelé tartottak, az apa megkérdezte fiát.

Élet-szilánk, a jelenből.

Az imént történt...

Ülök a gépnél,írok, olvasok, ahogyan szoktam. A legnagyobb papagáj már "lefektetve", vagyis "csucsukáljunk" felszólítására megsimizgettem, többször jó éjt kívántam neki, rázártam a kalit ajtaját, és letakartam a lepedőjével.
A sólámpa meghitt fénye világítja meg a könyves szekrény oldalát, s a fotelt, zongora szélét.Csönd. A szobasarkok derengő homályba vesznek, pláne a monitor fénye után széttekintve..