Szeretettel köszöntelek a Rózsaszín Világ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rózsaszín Világ vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Rózsaszín Világ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rózsaszín Világ vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Rózsaszín Világ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rózsaszín Világ vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Rózsaszín Világ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rózsaszín Világ vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra
kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan
fűszeres - mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.
A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez illik.
Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes
violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki
töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom
élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este,
hanem reggelenként nyílna, illatozna.
A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt.
Rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem
látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat. Lehorgasztott fejjel
ballagott hazafelé az erdőben.
Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.
Megállt előtte:
- Mondd, kedves pitypang van valami kérésed, kívánságod?
A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.
- Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?
Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, felsóhajtott.
Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
- Talán mégis szeretnél kérni valamit?
- Hiába minden, kedves tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni -
mondta a pitypang. - Messze földről kerültem ide, ebbe az országba.
Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többet nem láthatom a hazámat. De
ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a
gyermekeim elmehetnének..., de hát azoknak sincs szárnyuk!
Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert
csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos
fiacskái, leánykái - a termésbóbiták - ezentúl apró szárnyakkal
szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen
- völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang
egyik - másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazába.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Önismeret, paradigmaváltás
Salamon pecsétje - a szerencse záloga
BOLDOGÍTÓ NEVETÉS
A SZERETET HIMNUSZA